Egy rendszergazda naplója…
Nem túl rég gyűjtök retró gépeket, a legtöbbel még akkor találkoztam, amikor nem számított retrónak. A sok-sok megismert és megkedvelt gép közül mégis csak két típus van, amihez nagyon erős szálak kötnek. Az egyik az Amiga 1200, a másik az Enterprise 128. Amiga 1200 beszerzése még várat magára, de a mai napon megadatott a lehetőség számomra, hogy újra egy EP128-at birtokoljak. Nem vagyok mosolygós fajta, de most épp fülig ér a szám.
Életem első saját gépe egy Videoton TV Computer 64k. azaz TVC volt. A régi gépem sorsa nem ismert előttem, hiszen a gépek akkori ára nem tette lehetővé, hogy egy-egy váltáskor a régi gépet csak úgy porosodni hagyjuk a polcon. Ma ismét TVC tulajdonossá váltam, lesz munkám vele, de mégis nagy az örömöm!
2014. május 31-én, szombaton lesz a Nemzetközi Amiga Nap. A Commodore Amiga atyja, Jay Miner 82 éve, 1932. május 31-én született. Munkatársaival ő alkotta meg a 80-as évek kultikussá vált gépét, amelynek sikerei vitathatatlanok és megismételhetetlenek. Az Amiga rajongói tábora ma is jelentős, és én is ebbe a táborba tartozom.
A napokban úgy döntöttem, hogy az íróasztalomat kiegészítem egy kisebb műszertartó polccal, hogy ne kelljen minden egyes alkalommal pakolgatnom a labortápot, a leggyakrabban használt műszereket és szerszámokat. Azt hittem ebben semmi nehéz nincs, egy polc elkészítése nem okozhat meglepetést. Elmegyek a barkácsáruházba, a lapszabászaton vágatok néhány darabot rétegelt lemezből, összerakom az elképzelt polcomat, délután már használatba is veszem. Tévedtem.
Néhány napig egy VTech VZ200 vendégeskedik nálam. Ez a gép most 31 éves, így nem meglepő, hogy ráférne egy alapos karbantartás. A kis Z80 alapú masina a ZX Spectrummal közel egy időben, 1983-ban került a piacra. A gépet az első és egyetlen tulajdonosa adta kölcsön nekem néhány napra.
Egy újabb ideiglenes lakója van a javításra váró régi gépeim polcának. Egy kis Commodore 16 érkezett ma, amelyhez sem tápegység, sem egyéb tartozék nincs. A tényleges állapota nem ismert még, jótékonyan takarja el a vastag koszréteg és némi aggasztó rozsda, de bízom benne, hogy ez a gép is új életre kel majd nálam.
A napokban került hozzám a képen látható Commodore 64. A gépet működésképtelen állapotúnak hirdették, sem tápegysége, sem egyéb tartozéka nincs. A kis gép műanyag háza jó állapotban van, takarítás után szép lesz. Az elektronika még nem tudom mennyire beteg, mert első körben egy tápegységet kell készítenem hozzá. Szerencsére ez egy óvodás feladat, a szokásos egyenirányító híd, pufferkondi, stabilizátor mellé csak a 9V-os AC adódik pluszban.
Nagyon sokáig kerestem megoldást az elektronikai alkatrészek tárolására. A legnagyobb nehézséget az okozta nekem, hogy nincs külön hobbiszobám vagy műhelyem. Nekem a nappalink egyik sarkában kell megoldanom a hobbimhoz szükséges szerszámok és alkatrészek tárolását.
A hobbim újjáélesztése kapcsán számos hazai és nemzetközi shopból rendeltem terméket, ezáltal alkalmam nyílt összehasonlítani a 2014-es szolgáltatásaikat. A webshopos rendelések néha kellemes, néha kellemetlen meglepetésekkel szolgáltak. Sokadszorra is bebizonyosodott, hogy a magasabb árszint önmagában még nem feltétlenül garancia a szolgáltatás minőségére.
A Spectrum Világ első számának megjelenése óta (1987) vágytam egy Sinclair ZX Spectrum 48k gépre. Akkoriban, gyerekként nem volt lehetőségem hozzájutni a nehezen behozható, és még borsos árú géphez. Később a Videoton TVC és az Enterprise 128 gépekkel való ismerkedés feledtette a Spectrum utáni vágyat, majd hamarosan véget ért a 8bites gépek korszaka. Jött az Atari ST, az Amiga és véglegesen lezártak egy korszakot. Valahogy mégis mindig ott motoszkált bennem, hogy nekem egyszer kell egy ZX Spectrum. Hát, most lett egy…