A hétfői retró-érzés jegyében ma a 80-as évek egyik kimagasló számítógépéről írok néhány szót. Az Enterprise 128 1985-ben jelent meg, és a 8bites korszak királya lett volna, ha a belezsúfolt tudáshoz mérhető marketing is támogatja. Számomra nem a legelső, de a legkedvesebb gépek egyike, amelyen megismertem és megszerettem a Z80 assembly programozását.
Miben volt több az Enterprise 128 többi 8bitesnél?
A válaszom rövid lesz. Mindenben. 8bites gép sem előtte, sem utána nem bírt olyan képességekkel, mint az Enterprise 128-as. Egy két konkrétumot írok, hogy ne csak általánosságok álljanak itt.
- A 4Mhz-es Zilog Z80A processzor akkoriban kiváló teljesítményűnek számított.
- Memóriája hihetetlen, de közel 4Mbyte-ig bővíthető volt. Nevetni nem kell, egy PC-ben sem volt ennyi még sok-sok évig!
- 3 hang + 1 zaj csatornája volt, ami mellett a C64 SID nevetséges volt.
- A képernyőkezelése a kortárs gépekén túlmutatott. Akár soronként eltérő grafikus módot lehetett használni.
- Létezett hozzá nyomtató, egér, floppy, és akár 2 magnót is használhattunk egy időben.
- Volt egy egyszerű, de beépített, azonnal rendelkezésre álló szövegszerkesztője.
- As IS-BASIC a 8bites BASIC nyelvek csúcsa volt.
A fentiek lehetővé tették, hogy viszonylag egyszerűen, „házibarkács” módszerrel írjunk át rá ZX Spectrum-ra készült szoftvereket. Ez segített kicsit a szoftverellátottságán, de mai napig hiszem, hogy ennek voltak káros hatásai. Egy ZX Spectrum (a másik kedvencem!) tudása nagyon messze volt az Enterprise tudásától, és a Spectrum szoftverek maximum a Spectrum adottságát használhatták ki.
Az átírások viszont olyan szinten elmélyítették a Z80 Assembly ismereteket, amelyre másképp nem lett volna mód. Ki szeretné kipróbálni milyen az, amikor nem csak értelmezni kell a gépi kódú kódrészleteket, hanem át is kell írni úgy, hogy az új kódnak el kell férnie a régi helyén. Mondjuk van 40 byte helyünk, hogy megvalósítsunk valamit? Nah, ebből a rutinból lehetett profitálni később, még az X86 kódolásnál is.
Rég volt… Több mint 20 éve nem láttam ASMON felületet…
Az egyedülálló hardver ellenére az Enterprise 128 története mégsem lett sikertörténet. Mellőzöttsége és bukása több okra vezethető vissza. A marketing pocsék volt, a teljes életciklusa alatt is csak 1-2 szoftver készült el, amely ténylegesen kihasználta a képességeit. A hardveren néhol túlzottan is költséghatékony megoldást választottak, pl. egy kvázi szabványos joystick csatlakozó sem volt a gépen. Ezek mellett ne feledjük, hogy hamarosan megjelent az Amiga, amelyről még írok később.
Sok év távlatából is szeretettel gondolok erre a gépre, és amint tehetem beszerzek egy még működő verziót belőle, hogy a gyerekeim ne csak múzeumban láthassák, hanem az asztalomon. 🙂
Egy működőt? Nekem van belőle kettő is, az egyik hibátlan állapotban van.
A bejegyzés megírása óta szerencsére már nekem is a birtokomba került egy ilyen gép. 🙂
Atya ég, mennyi speci játékot raktam át EP-re. Biztos vagyok benne, hogy 100 felett volt. Emlékszem, az első játék, amit Szilárddal átraktunk EP-re, egy hétig tartott. 🙂 Az utcsó már akkor 128K-ás speci játékot kb. fél óra raktam át. Egy srác felhozta kazettán a játékot és egy órával később már egy floppy-val a kezében távozott, rajta az átirattal. Viszont sajnos döbbenet, mennyire elfelejtettem. Az összes utasításra emlékszem még mit csinált, viszont már nem áll össze a fejemben a kód. Fiatalon olyan voltam mint Neo a Matrix-ban. 🙂 Csak ránéztem a kódrészletre, amit az ASMON mutatott és pár perc alatt tudtam, hogy ez mi. Képernyő, hang, megszakítás, stb. Fejből nyomtam az összes Assembly parancs kódját hexában és írtam át az ASMON-ban az alsó, gépi kód szerkesztői részén.