A napokban került hozzám a képen látható Commodore 64. A gépet működésképtelen állapotúnak hirdették, sem tápegysége, sem egyéb tartozéka nincs. A kis gép műanyag háza jó állapotban van, takarítás után szép lesz. Az elektronika még nem tudom mennyire beteg, mert első körben egy tápegységet kell készítenem hozzá. Szerencsére ez egy óvodás feladat, a szokásos egyenirányító híd, pufferkondi, stabilizátor mellé csak a 9V-os AC adódik pluszban.
A C64 társaságában érkezett egy példány a Commodore egykori fekete bárányai közül is, egy Commodore Plus 4. Ezt működőnek mondták, de nagyon romos állapotban van. Ehhez van ugyan tápegység, de elsőre ez a gép is csak „se kép, se hang” bemutatkozást produkált. Rá fog férni egy alapos takarítás, átnézés. A tápegységén minden műanyagfület letörtek a „hozzáértő” kezek, de ez a része mégis működőképesnek tűnik. Ha nem működne, akkor valószínűleg könnyebb/gyorsabb lenne egy újat készíteni ehhez is, mint a műgyantából kifaragni azt a 3-4 filléres alkatrészt. Ezt a tápegységeket (is) műgyantával öntötték ki. A műgyantás megoldást kiagyaló emberke édesanyja azóta is sokat foroghat a sírjában, amikor a laza erkölcseit emlegetjük. A Plus 4 megbontása után láthatóak lettek az idő és a „szakszervíz” kéznyomai, az átforrasztott biztosító, rossz állapotú szalagkábel, billentyűzet, stb. Lesz munka vele, mire szép és működő gép lesz újra.
Reményeim szerint hamarosan új életre kelnek ezek a gépek, és egy „előtte-utána” fotó kíséretében megjelenhetnek egy bejegyzésben a javítás lépései is!