Egy rendszergazda naplója…
Mint írtam már, a rendszergazda munkájának 90%-a a programozók pocsék teljesítéséből fakad. Némelyik csak hanyag, de sokuk egyszerűen hiányában van a tiszta és használható programkód megalkotásának képességének. Ne általánosítsunk azért, 100 programozóból van legalább 2, aki nem hanyag és nem idióta. Én nagyon sajnálom, hogy még sosem láttam a munkájukat, ők biztosan valami szupertitkos laborban kódolnak a kormányoknak és titkosszolgálatoknak.
Többek szerint a rendszergazdák későn érő embertípusok, de ez egy nagy-nagy tévedés. A rendszergazda sosem érik meg, sosem nő fel igazán, a maximum ami történhet, hogy megöregszik. Emiatt jó és rossz apa (anya? nem, az kizárt!) egyszerre egy rendszergazda.
Mi nem tudjuk biztosan, mert az apáink nem rendszergazdák. Igen, a jó rendszergazda apja szinte sosem rendszergazda. Ez nem felállított szabály, ez csak általános tapasztalat. Ennek sok oka lehet.
Nagy divat lett napjainkban a „virtualizáció”, de mi is van a háttérben. Szinte minden területen belebotlunk a fogalomba, illetve az ilyen-olyan megvalósításaiba. Előre bocsátom, mi rendszergazdák imádjuk a virtualizációt.
Első kérdés, hogy miért is születtek meg a virtualizációs termékek. A válasz egyszerű, mert a piacnak igénye lett rá… Miért lett igény rá? Ez is egyszerű… Most nem említeném a virtualizáció számos előnyét… Maradjunk az alapoknál… A hardver gyártók olyan szintre emelték a rendszereik teljesítményét, amely egy adott területen számos előnnyel jár. Ez a terület a játékipar…
Nagyobb teljesítény = Szebb grafika, jobb hang, okosabb MI = Több élmény