Egy rendszergazda naplója…
Egyre finnyásabb vagyok a kényelemre. Öregszem. Nem a sznobizmusom kapott szárnyakat 40 fölött (remélem), de már sokkal jobban oda kell figyelnem a korábban figyelembe sem vett apróságokra. A munkaidőm 99%-át a monitorok előtt töltöm, egy irodaszékben. Eljött az ideje, hogy nyugdíjba küldjem IKEA Markus székemet. Az új szék beszerzése viszont elég nehéznek bizonyult.
Egészen pontosan 4 éve került ki a blogra az első bejegyzésem. Akkor jött el a pillanat, hogy telítődtem a magyar IT területre máig jellemző siralmas állapotokkal. Az első bejegyzésben lévő, szivárványszínben hányó bohócnál semmi sem jellemezte jobban az akkori érzéseimet!
Sok minden megváltozott azóta, de azért a hülyék hülyék maradtak! A Pokoli operátor naplója máig időszerű olvasmány mindenkinek!
Nem a levelező szerver.
Nem a webszerver.
Nem a csúcs laptop.
Nem a bika játékgép.
Nem a HD tablet.
Nem az okostelefon.
A Rendszergazda legkedvesebb gépe A KÁVÉFŐZŐ!
Elnézést a félreérthető cím miatt, de egyszerűen nem jut jobb eszembe. Ténylegesen egy szerszámról, munkaeszközről, illetve annál egy picit többről szeretnék néhány szót írni. Olyan eszközről írok, amely a philips fejű csavarhúzó után a leggyakoribb rendszergazdai szerszám. Ráadásul a csavarhúzóval ellentétben ezt az övükön, zsebükben, táskájukban is cipelik mindenhová, mert bármikor jól jöhet. Mostanra biztosan kitaláltátok miről is van szó. Igen, az összecsukható fogóról, amelyből millióféle létezik, de a rendszergazdák között az egyik típus népszerűbb a többinél.
Ígérem, nem sok angol nyelven írt geek vicc lesz ezen a lapon. Az alábbihoz azonban nem sok nyelvtudás kell, és ez a kedvenc képem! 🙂
Nem ismertetném a Rendszergazdák napjának eredetét, aki kíváncsi rá, az olvassa el máshol. A lényeg, hogy ajándékozzátok a rendszergazdákat minden év júliusának utolsó péntekén. Jah, hogy most csöppet sincs július vége? Kit érdekel?! Ez az én oldalam, akkor és arról írok, amikor és amiről nekem tetszik.
Röviden, segítséget adok azoknak, akik megbecsülésüket értelmes ajándék formájában szeretnék kinyilvánítani a rendszergazda beosztottjuk, felettesük, kollégájuk, barátjuk vagy ismerősük felé. Az értelmes szigorúan a rendszergazdák sajátságos szempontjai szerint értendő!
Mint írtam már, a rendszergazda munkájának 90%-a a programozók pocsék teljesítéséből fakad. Némelyik csak hanyag, de sokuk egyszerűen hiányában van a tiszta és használható programkód megalkotásának képességének. Ne általánosítsunk azért, 100 programozóból van legalább 2, aki nem hanyag és nem idióta. Én nagyon sajnálom, hogy még sosem láttam a munkájukat, ők biztosan valami szupertitkos laborban kódolnak a kormányoknak és titkosszolgálatoknak.
Többek szerint a rendszergazdák későn érő embertípusok, de ez egy nagy-nagy tévedés. A rendszergazda sosem érik meg, sosem nő fel igazán, a maximum ami történhet, hogy megöregszik. Emiatt jó és rossz apa (anya? nem, az kizárt!) egyszerre egy rendszergazda.
Mi nem tudjuk biztosan, mert az apáink nem rendszergazdák. Igen, a jó rendszergazda apja szinte sosem rendszergazda. Ez nem felállított szabály, ez csak általános tapasztalat. Ennek sok oka lehet.
Nagy divat lett napjainkban a „virtualizáció”, de mi is van a háttérben. Szinte minden területen belebotlunk a fogalomba, illetve az ilyen-olyan megvalósításaiba. Előre bocsátom, mi rendszergazdák imádjuk a virtualizációt.
Első kérdés, hogy miért is születtek meg a virtualizációs termékek. A válasz egyszerű, mert a piacnak igénye lett rá… Miért lett igény rá? Ez is egyszerű… Most nem említeném a virtualizáció számos előnyét… Maradjunk az alapoknál… A hardver gyártók olyan szintre emelték a rendszereik teljesítményét, amely egy adott területen számos előnnyel jár. Ez a terület a játékipar…
Nagyobb teljesítény = Szebb grafika, jobb hang, okosabb MI = Több élmény
A kérdés jó, a válasz egyszerű.
Azért kell a blog nekem, amiért mindenki másnak is kell(ene).
Nyilvánvalóan nem mondhatom mindenki (megbízóm, ügyfelem, munkaadóm, munkatársam, stb) szemébe, hogy mit is gondolok róla egy-egy eset kapcsán én, egy örült rendszergazda. Hogy milyen skatulyába is dugom be őt a gondolatbeli hülyegyerek polcomon. Nem mondhatom mindenkinek a szemébe, hogy olyan barom, amilyen. Leírom hát ide, olvassa, aki akarja…