Talán furcsa az asztalomon egy LEGO Harley-Davidson, pedig a magyarázata roppant egyszerű. Alapvetően két jármű létezik a földön, ami iránt birtoklási vágyat érzek. Talán egyik sem pályázhatna sikerrel a legjobb, a legerősebb, a leggyorsabb de még a legpraktikusabb díjra sem. Autóból a Ford Mustang, motorból pedig a Harley-Davidson Fat Boy az, ami számomra egyszerűen a legszebb, legklasszabb.
Motorok közül speed gépekre sosem vágytam, a lábam le sem ér egy közepes enduró nyergéből, viszont a Harley-Davidson egy-két Softail modellje mindig is megdobogtatta a szívemet. A Fat Boy ezek közül is kiemelkedik, a széles hátsó és a telitárcsás első kerekek, a hatalmas twin blokk. A custom chopperek között nézelődve sem láttam még szebbet.
A motorozás viszont teljesen kimaradt az életemből, és talán kissé öreg is vagyok már elkezdeni. Volt ismerősöm, aki elhitte, hogy 40 fölött is érdemes belekezdeni a motorozásba, de a tévedéséről már nem tudjuk meggyőzni őt, hiszen 10 éve már legfeljebb a sírjára tudunk virágot tenni.
Sajnos, a feleségem is tud ilyen balesetekről, így „csak a testemen át” hozzáállással tiltja a motorozás gondolatát is. Viszont évek óta kutatja a játék és modell boltokat, hogy egy biztonságos Fat Boyt azért beszerezzen nekem. Mondanom sem kell, eddig nem járt sikerrel. A LEGO Creator alkotói viszont meghallgatták az imáit, és 2019-ben, a születésnapom előtt 1 hónappal megjelent a 10269 sorszámú készlet. Nem volt kérdés neki, hogy mivel is lepjen meg.
A készlet elsőre kicsit furcsa, mert félig sima LEGO alkatrészekből, félig Technic sorozatra jellemző darabokból áll. Viszont emiatt nem technic-esen elnagyoltak az apró részletek. Összerakni természetesen sok óráig tart, illetve nem is az építés tart eddig, inkább az épp megfelelő alkatrészek előkerítése hosszadalmas része a folyamatnak. Viszont az utolsó kocka felrakása után a révbe érés érzése fenomenális, legszívesebben máris kezdenék egy másik készletből ilyen szobrot alkotni.
A LEGO-zás 40 fölött is 100%-ban kikapcsolós játék. Stresszelni LEGO-zás közben lehetetlen, ahhoz túlságosan figyelni kell. Még akkor is pihentető, ha a kicsik is besegítenek, és kelleténél többször csúszik ki a fogaim között „ne úgy!”, „ne arra!”, „fordítva!”, „eltöröd!” vagy valami hasonló. Mindez ráadásul valami olyan hülye, aggódós hangon, ami nekem a gyerekkori Spejbl és Hurvinek csehszlovák bábfilmből Hurvinek magyar hangját juttatja eszembe. Megvan? „Atyáááááám!”