Gyerekekkel FPS-t játszani

A minap FPS játékot játszottunk a gyerekekkel. Még most sem teljesen egyértelmű számomra, hogy akkor én dicsőn visszavonultam vagy megalázva elkullogtam. Alább a történet az én szemszögemből.

Agyaggalambok vagytok, de kicsit hagyom magam, hogy ne bömböljetek anyátoknak!

Ok, ti így? Akkor mostantól két kézzel játszom, és nem is eszem közben. Mindjárt végetek!

Valami nem jó, tuti én kaptam a hibás kontrollert. Az új körben kontroller csere!

Persze, hogy megint megöltetek, amikor csak egy kispisztollyal éledtem!

Honnan a fenéből lőttetek le megint?

Tehát megnéztetek egy-két trükkös videót a neten, kis dögök. Akkor mostantól én sem fogom vissza magam, jöjjön a kíméletlen, mocskos játék!

Honnan szeditek azt a rakétavetőt? Egyszer találjam meg, letörlöm a mosolyt az arcotokról!

Rakétavetővel éledtem. Eljött a bosszú ideje! Ez most honnan? Mivel? A kispisztollyal onnan? Hazudsz!

Idő, idő! Új szabály, újraéledés után legalább 2 másodpercig nem lőhettek rám!

Egymást is lőjétek már, miért mindenki csak engem gyilkol!? Ne röhögjetek!

Csaló egy banda. Adnék is nekik, de épp mennem kell ellenőrizni a szervereket. Ez van. Az ember egy férfias versenyre hívja őket, ezek meg totál becstelen, alattomos módon tudnak csak játszani. Mi mást is várhatna az ember a lányaitól…