A Rendszergazda és a programozó

Mint írtam már, a rendszergazda munkájának 90%-a a programozók pocsék teljesítéséből fakad. Némelyik csak hanyag, de sokuk egyszerűen hiányában van a tiszta és használható programkód megalkotásának képességének. Ne általánosítsunk azért, 100 programozóból van legalább 2, aki nem hanyag és nem idióta. Én nagyon sajnálom, hogy még sosem láttam a munkájukat, ők biztosan valami szupertitkos laborban kódolnak a kormányoknak és titkosszolgálatoknak.

Miért nem kódol a rendszergazda?

Felvetődhet a kérdés, hogy ha ennyire látja egy rendszergazda, hogy mi a baj, akkor miért nem kódolja le ő azt, ami épp kell neki? A válasz egyszerű, legtöbbször nekiáll, és megcsinálja… Kijavítja (elérhető forrás esetén) a hülyék hibáit, vagy nulláról lekódol bármit, ha már végképp nincs más megoldás. Akkor miért nem ezt csinálja hivatásszerűen? Van pár ok…

• A rendszergazda ismeri a legtöbb programnyelvet legalább alapszinten, de szeretni egyiket sem szereti annyira, hogy azzal töltse az életét.
• A végleges kóddal szemben annyira maximalisták vagyunk, amitől egy jobb érzésű koordinátor kiugrana az ablakon. Lehet, hogy az eredmény egy szuper optimalizált kód, amiben minden lehetőségre gondoltak, de a fejlesztési idő kissé több egy programozótól elvárttól. Kicsit több … mondjuk 20-30 szorosan.
• A programozás jó része kulimunka, nem érdekes megoldásokat kíván, hanem mezei favágás. Kihívás nincs benne, monotonitás van. Ezen két ok a legelvetemültebb rendszergazdákat is távol tartja a kódolás ezen részétől.
• Legfontosabb ok talán … ha a rendszergazda kódolna, akkor kit hibáztatna a szar alkalmazások miatt? Magát? Ne mókázzunk. Gondolkozz el ezen.

Van konfliktus a rendszergazda és a programozók közt?

Van. Állandóan. A rendszergazda az egyetlen, aki belát a kódba, és pontosan látja, hogy mennyire kutyaütő egy-egy fejlesztő a cégnél. Emiatt eléggé zavaró, ha egy megbeszélésen érezni kezdi, hogy a managerek mennyire elalélnak a „programozó istenektől”.

Nézzünk egy egyszerű, mindennapos példát. Ilyesmibe minden rendszergazda beleszalad, aki kóder-idióták munkája alá kell, hogy rendszert tegyen.

Készül egy gagyi weblap mondjuk PHP kódban, ami egy tetszőleges típusú SQL szerver háttéren dolgozik. Az idióta kódernek fogalma sincs, hogy miképp is működik az adott SQL szerver, tehát egy lekérdezés ténylegesen milyen terhelést válthat ki. Nem indexel, nem optimalizál… Az eredmény? Lassú a lap… Sőt, kurva lassú! A felhasználó vár 5 percet mondjuk már a bejelentkezésre is… A felhasználó panaszkodik… A fönökség örjöng… Jön a nagy megbeszélés…

A programozó elmondja, hogy két lehetőség van, egyik hogy kevés a lapnak a szerver által biztosított erőforrás, második, hogy a rendszer nincs jól beállítva. Ezután szétteszi a kezét, és két kézzel mutogat a rendszergazda felé. Aki elmondja, hogy bocs, de mindkét lehetőség kizárt… A lap „gagyi”, a szerver nagy, a beállítások rendben. Programozó ezt kizárja. Hoppá, a manager észreveszi, hogy kezd a helyzet elmérgesedni, így feldobja a bűvös mondatot: „Engem nem érdekel kinek van igaza, oldjátok meg! Mi legyen a megoldás?”. A programozó kilátásba helyez egy méregdrága szerver beszerzést. Fönökség nem örül, így megerősítést vár a rendszergazdától is. Szemébe néz és feltesz egy kérdést: „Nagyobb gépen gyorsabb lenne?”. Most erre mit mondjuk? Hülye kérdésre hülye válasz adható… „Igen, csak…”. Itt félbeszakítják a rendszergazdát, mert a bűvös szó elhangzott, IGEN. Innentől a rendszergazda felel a beszerzésért. A „csak éppen nem annyival, mint szeretnétek.” már nem kimondható.

Jön a nagyobb gép. Telepítésre elmegy egy nap. A helyzet „sokat” javul… 5 perc helyett már csak 3 perc a belépéshez szükséges idő…

Újabb megbeszélés. Programozó előadja, hogy drága volt, de mostmár kizárható az előző megbeszélésen felvetett erőforráshiány. Csak a beállítási hiba lehetséges. Fönökség most kapta meg, hogy egyetlen hibalehetőség a rendszergazda sara. Szeme villámokat szór, rendszergazda megkapja, hogy elpazarolt x milliót, oldja meg a helyzetet … vagy … Hogy mi jön a vagy után azt ki se mondják, csak sejtetik. A rendszergazda patkánnyá válik a főnökség szemében. Vége a megbeszélésnek. Rendszergazda kimegy az irodából, programozóval még vált pár szót a manager négyszemközt. Ne felejtsük el, ő a „programozó-varázsló”, aki a fönök szeme-fénye.

Mi történik ezután?

A rendszergazda nekiáll hibát keresni, egy éjszakán át elemzi a programozó szétesett, idióta kódját, elemzi a queryket… Éjjel 2-re legalább 8 pontot tud mutatni a kódban, ami eget-rengető baromság, és önmagában is oka lehet a lassúságnak. Létrehoz egy másolatot a siteról. Hibát javít.

Másnap újabb megbeszélés.

A rendszergazda prezentálja, hogy az általa javított lapon nem mérhető a belépéshez szükséges idő. Száguld minden. Mindenki levonja a tanulságot.

• A rendszergazda bólintott rá, hogy nagyobb vasat kell drágán beszerezni. Ő a hibás a pénzkidobásért.
• A programozó nem csinált semmit a hibajavítás során, tehát ő a maximumot már letette, nem rajta múlt, hogy lassú volt a lap. Ártatlan.
• Már megint a rendszergazdával van a baj.

A programozó négyszemközt menti a helyzetet, hiszen tudja, hogy az idézett kódrészleteket a főnökök nem értik. Szerinte a rendszergazda rontott el valamit, csak nem mondja ki. Kinek is hisznek? A programozóknak, hiszen ők uralják a mátrixot…

A helyzet nem változik két hét múlva sem, amikor ismét előjön a „lassú lap” probléma…

Rendszergazda vagy? Ismerős a fenti helyzet? Kis módosításokkal akár te is mesélhetted volna? Hát ez van … tízből kilenc rendszergazda tud ilyet mesélni neked. Szerinted innentől miért utálják a kódereket a rendszergazdák? Kérdés még?