A mai napon egy újabb betegeskedő ZX Spectrum 48k géppel lettem gazdagabb. A gép előéletéről nincsenek információim, de első ránézésre is megállapítható, hogy látott már ezt-azt.
A ZX Spectrum 48k egy roppant érdekes gép, az egyik első 8bites gép volt, amely valamelyest el tudott terjedni Európában. Ezt elsődlegesen a relatív alacsony ára tette lehetővé. A megfelelő árszint elérése érdekében azonban olyan szinten „olcsósított” lett a gép, hogy az megbotránkoztató volt már a maga korában is. Ebben a tekintetben a C16 vagy C64 gépeknek nem is lehetett méltó ellenfele. Szerintem nincs olyan ember, aki a billentyűzetéről akár egyetlen jó szót is tudna mondani. Nem tudom miféle elmebaj okán, de én mégis jobban kedvelem ezt a gépet a korabeli társainál.
A gép egykori népszerűségét jól mutatja, hogy 80-as években annyi szoftver készült ZX Spectrum gépre, hogy még sok évvel később is ezeknek a félig sem legális átiratai adták az Ep128, a Videoton TVC és sok más Z80 alapú gép szoftverellátásának nagy részét.
Ez a kis Speccy enyhén maszatosan érkezett hozzám, és egy-két ponton jól látható, hogy a javításával már próbálkoztak néhányszor. Szerencsére a műanyag házra nem fúrtak-faragtak ilyen-olyan csatlakozókat. A szakszerűtlen javításnál is jobban gyűlölöm a szakbarbárkodást. Sajnos, itthon valamiért még a „szakszervizekben” is nagy divat volt a gépek „faragása”.
Talán furcsán hangzik elsőre, de számomra ezeknek a maszathalom-gépeknek a javítása vagy újjáélesztése sokkal jobb elfoglaltság egy patyolat állapotú, bontatlan gép puszta „begyűjtésénél”. Egy újból életre keltett, megmentett gép már-már az alkotás örömét adja.
Ezt a gépet egyértelműen javították már, de az utolsó javítási kísérlet úgy tűnik kudarcba fulladt. Talán a végleg elfáradt, darabokra eső billentyűzetfólia vette el az előző próbálkozó kedvét.
Igen, a billentyűzetfólia nagyjából menthetetlen állapotú, de ez nem lep meg, mára 10 Speccyből 9-nél biztosan ezzel találkozunk. Ha a gép ezt nem számítva működésre bírható, akkor természetesen kapni fog egy szép új fóliát. Attól a ponttól kezdve nem lesz ugyan gazdaságos a helyreállítás, de az úgysem szempont számomra.
Ezt a kis gépet még számos más 8bites társa előzi meg a javítási listámon, de bízom benne, hogy egyszer a lista végére jutok, és új gazdát találhat ez a kis 48k is!
Hivatkozások:
ZX Spectrum 48k javításra vár
ZX Spectrum csereszabatos alkatrészek
Nagyon érdekeseket írsz, és nagyra becsülöm a szaktudásod!
Az Amstrad/Schneider CPC-ket hiányolom picit – feltétlenül szerezz be egyet! Nekem sok örömet okoznak. Spectrumjaim és QL-jeim vannak még. Azt szeretem, ha egy gép fekete vsgy sötétszürke 🙂
A CPC nekem nem került a látókörömbe egykoron, így nem alakult ki bennem az utána való vágyakozás sem. Ellenben a QL-lel, ami a leginkább vágyott álomgép volt egykor. 🙂
Egyszer egy QL-t, de főleg egy Spectrum 128k-t még biztosan beszerzek.
A CPC szerintem a legjobb 8 bites gép, ha a tudást és az azt kihasználó szoftverellátottságot egyforma súllyal vesszük figyelembe. Az Enterprise fejlettebb volt, pláne a SAM Coupé, de ezekhez nem igazán volt komoly szoftveres háttér. Utóbbihoz semmi, előbbihez nagyjából az, amit a magyar rajongók csináltak, merthogy a gép minden más országban meghalt.
QL: nekem is nagy vágyam volt. Most van két nem túl jóm és egy német billentyűs, dobozos, kifogástalan állapotú darabom. Egzotikum, ugyanakkor a microdrive-os háttértárolós megoldás végtelenül megbízhatatlanná teszi. Már nem is veszek hozzá semmit, mert semmi nem indul el rajta, a négy gyári (pontosabban Psion) felhasználói programja közül is már csak kettő, pedig duplán van meg a csomag. Lehangoló, hogy nem használható, nem élvezhető a gép.
128: Ez nekem egy személyes sztori. 1986-ban kaptam az első Spectrumot, az a hagyományos gumibillentyűs változat volt. Két évvel később Öcsémnek adtam (aki akkor 8 éves volt), én pedig egy elfekvő készletből Bécsből kaptam a szüleimtől egy 128-ast. Nem +2/+3-at (pedig akkor már mindkettő kapható volt), hanem a hagyományos „toastrack”-et. Imádtam! Programozni sajnos csak BASIC-ben tudok, de máig megvannak a programlistáim és az el nem készült kalandprogram-forgatókönyveim is. Aztán persze el kellett adnunk a gépet, hogy továbbléphessek (C128D, Atari 520 ST, Atari 1040 STE, végül PC…), de az ebay-ről kb. 8 éve „visszavásároltam”, pontosabban vettem egy angol eladótól egy ugyanolyat, mint amilyen annak idején kamaszkoromban volt, eredeti piros kartondobozzal. A fólia persze megadta magát, de tavaly márciusban kicseréltem újra (sima „pluszos” való bele).
Kifogástalan a sima 128-asom, imádom, kötődöm hozzá, de használatra inkább a szintén interneten, egy német retro webshopból (Sintech) vásárolt +3-at ajánlom, az Amstrad CPC 6128-aséhoz hasonló 3 collos floppy drive-val. Rendkívül megbízható (felújítva vettem, szíjcsere és tisztítás után, de újítottam már fel magam is két CPC 6128-ashoz való drive-ot is, mindkettő tökéletesen stabilan működik azóta, szóval ez a Hitachi-eredetű, az Apple/Atari/Amiga (3.5) miatt méltatlanul háttérbe szorult, majd elpusztult szabvány egyáltalán nem rossz!
Úgyhogy nálam a sorrend most egyértelműen:
1. Amstrad/Schneider CPC 6128
2. Sinclair ZX Spectrum +3
3. Sinclair ZX Spectrum 128K
🙂
Igen, a microdrive nagyon kellemetlen pontja a QL-nek. A megbízhatatlanságánál csak egy-egy (néha) még működő cartridge eladási ára riasztóbb.
Mondjuk ma már a többi régi gépen is (C64-től, TVC-n át az Amigáig) csak az SD kártyás megoldások segítenek.
Tetszik a motivációd! Olvasni fogom a cikkeidet, ha még lesznek! Köszönöm!
Szia!
Lomtalanítás előtti pakolásnál előkerült egy Spectrum, amit még a 80-as évek közepén használtam pár évig, aztán elraktam. Most ki akartam próbálni, mert fűződik pár kellemes pillanatom hozzá, de meg se nyikkan, nem serceg a tápja sem.
Nem tudom foglalkozol-e javítással vagy csak hobbiból szerelted meg a fenti gépet? Ha igen, kérlek küldj egy emailt. Köszönöm!
Szia! Én csak saját gépeket javítgatok, építgetek. Sajnos, nem ismerek olyan szakit sem, akit ajánlani mernék neked. Nem gazdaságos ezekkel a régi gépekkel foglalkozni, és innentől csak szabadidőben, hobbinak jó ezzel dolgozni. Kóklerből persze sok van, sok be is vállal egy-egy javítást, de ami a kezük közül kikerül végül az legtöbbször valahol a szakszerűtlenség és a hullagyalázás között mozog. Az épphogy működőtől a menthetetlenségig rongáltig láttam már sok ilyen „munkát”.
„5 perc alatt kiforrasztom ezzel a pillanatpákával azt a pár hibás RAM IC-t, amit a 7805 hazavágott. A 7. percben már kivágom az egész RF modulátort a kukába, a kompozit úgyis jobb lesz neked! A 8. percben már fúrom a lyukat az expslot fölé egy piros reset gombnak, mert anélkül én nem adok vissza ilyen gépet!”
A fenti pár mondat nem az élénk képzeletem szüleménye. Emiatt nem adnék ki a kezemből soha öreg gépet. 🙂
Oké, köszi a választ! 🙂