Miért egyre pocsékabb minőségűek a műszaki cikkek?

A napokban úgy döntöttem, hogy eljött az ideje egy újabb, nagyobb monitor beszerzésének. Nem túl meglepve tapasztalom, hogy a monitorok minősége csak romlott az elmúlt években. Hosszas keresgélés után egy 24 collos, IPS paneles monitor lett a kiválasztott. A reklámszövegei csodálatosak, a termékkel ellentétben. Ismét szembe jött velem a jelen kor vívmánya, a termékek folyamatos minőségromlása, elgagyisodása.

A kicsomagolás után azonnal szembeötlött, hogy már a monitor talpa is egy meglehetősen olcsó műanyagból, végtelenül spórolósan fröccsöntött valami. A monitornak gyakorlatilag ellent kell tartanom, ha egy kezelőgombot meg szeretnék nyomni anélkül, hogy eltörjem az egész talpazatot. Nem gond, ritkán nyomkodom, nem tervezem szállítani sem. Könnyen túllépek a problémákon, igaz?

Táp és DVI kábel a helyére, lássuk a medvét! Az első bekapcsolás után a monitoron roppant feltűnő a háttérvilágítás egyenetlensége. A bal alsó sarokban még fekete képernyő esetén is egy jókora fehér folt éktelenkedik. Nem halálos, ajándék lónál ez lenne a fog, amit nem nézegetnék. Viszont ez nem ajándék ló, hanem borsos áron vásárolt monitor. Vittem is vissza a boltba.

Itt megemlíteném, hogy a monitort az Extreme Digital üzletében vásároltam. Az eladó nem csak vásárláskor volt kedves és segítőkész, hanem a garanciális probléma ügyintézése során is. Felmérte a problémát, és 2 perc alatt megrendelte az új monitort. Miért fontos ezt megemlítenem? Egyrészt mert dicséretes, másrészt mert ez jelenleg NEM ÁLTALÁNOS az országunkban! Épp a minap szereztem kellemetlen tapasztalatokat, amikor egy vitathatatlanul pocsék, használhatatlan termék ügyében jártam egy másik cég boltjában.

A hibás monitor kicserélve, újabb nekifutás

A monitor színei fél órás állítgatás (több érték határértéken) után sem érik el a másik itthoni monitor képminőségét. Hozzáteszem, hogy a másik monitor ugyanattól a gyártótól származik, IPS paneles, de 23 collos modell. Önmagában nézve fel sem tűnnének a problémák, de a két monitor összehasonlítva nagyon nincsenek egy minőségi szinten. Az újon a színek kevésbé élénkek (határértékre húzva is), a háttérvilágítás egyenetlen, és még csak nem is szimmetrikusan az, alaposan megnézve a jobb és bal oldal sem teljesen egyforma intenzitású. Ha lenne mire cseréltetni, akkor kicseréltetném, de a monitorokat alaposan szemügyre véve az említett hibák teljesen általánosak. A legtöbb monitoron ráadásul fényes (ún. glare) réteg is van, engem viszont borzasztóan zavar a tükröződő környezet, munkára alkalmatlannak tartom. Megértem, hogy a fényes rétegen át a színek és háttérvilágítás problémáit nehezebb észlelni, behatárolni, de ha én nem akarom észrevenni a hibákat, akkor majd megoldom magam. Például hunyorogva nézem a monitort!

A végső konklúzió egyértelmű. Megint egy termék, amelynél az azonos gyártó azonos technológiát tartalmazó termékének minőségromlása tetten érhető.

Hogyan lehetséges ez?

Miért nincs fejlődés? Hogy-hogy nem javul, sőt, romlik a termékek minősége? A válasz összetett, de semmiképp nem megnyugtató.

1. Természetesen a profitról is szól a dolog, hiszen a gyártóknak olyan terméket éri meg leginkább előállítani, amelynek az élettartama számíthatóan véges. A minőséget megéri „lerontani”, egészen addig a szintig, amíg ezzel a nyereség növelhető. Egy egyszerű egyenlettel meghatározható ez a szint, sajnos.
2. Ha egy gyártó túl tudna lépni ezen, akkor tarolhatná a piacot, és minden gyártó rákényszerülhetne megfelelő minőségű termékek előállítására. Miért nem történik ez meg? Egyszerű, mert a jó minőséget gyártani mindig drágább, és ezzel gyártói szinten legtöbbször csak alacsonyabb profit érhető el. Egy gyártók közti megállapodás nyilvánvalóan sokkal inkább kifizetődő.
3. A gyártók érdekérvényesítő ereje sokkal nagyobb a vásárlókénál. Melyik vásárló teheti meg, hogy néhány agysejthiányos politikus kurváztatás általi meggyőzésével az egész Európai Unióra érvényes, a vásárlók érdekeivel ellentétes szabályozást fogadtasson el? Írtam már az ólommentes forrasztásról? Megérne egy misét. Egy nemzetközi piacra termelő gyárnak ez nem gond, gyakorlatilag csak egy gyorsan és többszörösen megtérülő, elhanyagolható mértékű költségként jelentkezik.

Meg kell említenem Steve Jobs cégét, mert az utóbbi 30 évben többen is megpróbálkoztak minőségibb termékek előállításával, de csak az Applenek sikerült ezt egy rövid ideig nyereségessé tenni. A diktatórikus vezető elvesztésével pedig ők is beálltak a sorba. A minőségi törekvések és a folyamatos innováció helyett a profitorientált tömegtermelés lépett az első helyre, ezen a szinten viszont rövid időn belül felemészti őket a távol-keleti konkurencia. Innentől persze nem is kár értük.

Mikor lesz változás?

Ha a döntéshozók nem a saját érdekeiken felülemelkedni képtelen, hazug és ostoba politikusok lesznek, hanem megfelelő képességű és képzettségű szakértők. Ha a gyárban nem politikusokkal szót értő, hozzájuk a szerény szellemi képességekben közel álló menedzserek hozzák meg a műszaki döntéseket (is), hanem hozzáértő szakemberek és mérnökök.

Bele ne lógjon a bilibe a kezünk, ilyen a távoli jövőben is csak a Star Trek mesevilágában fordulhat elő…