Dacia Duster 1.6 Arctic, az első élmények

Féltem, hogy az új autó megszokása lassú és kínlódós folyamat lesz, de az első benzinkútig tartó úton már összebarátkoztunk a Dusterrel. Kapott a finom, prémium benzinből egy teletanknyit. Tapasztalgatom a kocsit, és szokjuk egymást.

Magas és a nevéhez hűen kicsit koszolós

Egy korosodó, 14. éves Nissan Almerából ültem át a Dusterbe, és természetesen nagyon-nagyon más vezetni a két autót. Van amiben jobb az új, van amiben rosszabb. Magas a Duster, elég fucsa érzés, hogy a vezetőülésbe itt nem le-, hanem felülni kell. A kiszálláskor pedig garantált a nadrágszár összekoszolása, mert a nagy kerekek jól összesarazzák az autó oldalát is. Az ülésben én még kicsit keresem a helyem, mert rossz szokásként eléggé hátradöntött üléspozícióban, fetrengősen érzem magam kényelmesen. Szerencsére a rövidebb ülölapok mellett sem kényelmetlenek az ülések.

Az első közös útunk
Az első közös útunk

A Duster a tetőléccel kb. velem egy magasságú (170cm vagyok), így csak tetőcsomagtartóra rakott csomagok nélkül fér át az Őrs vezér téri Ikea magassághatárolója alatt. Határozottan kellemes érzés, hogy a normál szedánok fölött minden gond nélkül átlátok a vezetőülésből. A sebességérzetet viszont nagyon szokni kell a másik autó után, a gyorsulás elég harmatos, de a sebesség szinte észrevétlenül kúszik a megengedett fölé. Nekem a jó 50-esnek saccolt tempó valójában 80 km/h volt elsőre. A kocsi a normál méretű Nissanomhoz képest sokkal érzékenyebb az oldalszélre, ez az ára annak, hogy a kisebb kátyukra, padkákra és fekvőrendőrökre nem nagyon kell figyelni.

Kicsit kizárja a világot

Az ajtók bezárodása után jó és rossz értelemben is elszigetel az autó a külvilágtól. A szervókormány nagyon kevés visszajelzést ad az útról, de az úthibákból sem sok jut át a futóművön. A váltó fokozatai nagyon rövidek, és a váltókar meglehetősen rövid úton jár, de megszokható. Sietősebb indulásnál érdemesebb akár rögtön kettesből indulni. A váltás picit nehezebb amiatt is, hogy elég kevés a különbség a 2., 3. és 4. fokozat között. A Nissanban sokkal több motorhang szűrődött az utastérbe, így a váltások eddig fülre történtek részemről, de ez a Dusternél esélytelen. Az autó mozgása egyébként kicsit mackós, alapvetően lomha, de mégis rettenetesen szimpatikus, barátságos. Egyenes úton sem válik belőle dragster, de emelkedőn nem torpan meg. Azt érezni benne, hogy az ember biztosan oda is ér ahová elindult.

Néhány fölösleges dolog

A Start-Stop rendszert értem én, hogy kell a magasabb környezetvédelmi osztály miatt, de részemről az indulás első művelete, hogy ezt kinyomom. A tempomat és egyéb vackok sem érdekelnek, ezeknek tuti nem fognak elkopni a kapcsolói. A tolatóradar viszont alapvető fontosságú ebben az autóban, mert szerintem tolatáskor még egy kisebb ló is el tudna bújni az autó holttereiben. A csomagtartó kellemesen mély, családias méretű (475l).

A szalonban látott autóhoz képest nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy a Duster kormányát kicserélték. Nekünk már az új, 4 küllős jutott, aminél a duda is visszakerült a helyére. Az indexkar végén lévő dudát is biztosan meg lehet szokni, de szerintem a duda helye a kormány közepén van. Így volt az előző autóban, így van ebben is. Tökéletes.

A műszerfal és néhány műanyag burkolat elég egyszerű műanyagból van, de igazából én felfogni sem tudom a totalcaros újságírók által legfontosabb szempontként értékelt puha műszerfal fogalmát. A jogosítványom kézhezvétele óta eltelt pár év, de még nem jutottam el oda, hogy az autóm műszerfalának puhaságát tapogassam.

Dacia Duster 1.6 Arctic
A második közös bevásárlásunk

Az első hosszabb utunkon vicces volt, hogy egy  pályán förtelmesen kellemetlen szagú füstfelhőt eregető Ford megelőzése után a tulaja azonnal vérszemet kapott attól, hogy egy Dacia elé mert kerülni. A gyalogkakukk prérifarkasát idéző tekintettel, és persze még nagyobb füstfelhőket eregetve azonnal vissza kellett előznie. Nyilván nem szagolta még az autójából áramló, a BKV öregebb Ikarusait mennyiségben és szagban is megszégyenítő füstöt. Ha neki ez teszi helyre az önbecsülését, akkor  legyen, az én problémámat a belső légkeringetés be és lassítás megoldotta.

Maximálisan beváltja a várakozásaimat az autó, kellemes érzés újra gyomorgörcs nélkül elindulni akár hosszabb utakra is. Vigyázok rá a nulladik kilométertől. cserébe ő is vigyáz rám, és nem hagy ott sehol. Ez az üzlet az előző autómnál jól működött.