Rendszergazda és a futás 3.

Eltelt másfél hónap mióta rendszeresen kocogok, de egyelőre kevés előnyét érzem. Heti 3-4 alkalommal futok 3 km körüli távolságot. Arra számítottam, hogy ennyitől fogyni nem sokat fogok, de az meglepett kissé, hogy kb. 1 kilóval „gyarapodtam” az elmúlt hónapban. Sajnos, nem igazán hiszem, hogy ez a plusz izom volna.

Az elmúlt 6 hét egyetlen pozitív változása, hogy már nem kell sétákkal megszakítanom a kocogásomat, egyben is megy 3-4 kilométer, ha nincs nagy szintkülönbség. Nem szépítem, de 100-200 méternyi meredekebb emelkedő ma még egyszerűen felfal belőlem minden tartalék energiát.

Runtastic
Runtastic, lesz ez még jobb…

A bokám sokkal jobban bírja a gyűrődést amióta lecseréltem a régi futócipőmet. Azt tudtam, hogy lényeges a csillapítás, tehát aszfaltra tervezett, jó méretű, megfelelő dőlésű cipő kell, ami kényelmes és feszes. Ezzel nem is volt baj. Azzal viszont nem voltam képben, hogy a cipőknek van még egy meglehetősen lényeges tulajdonsága, ami a boltokban nem mindig szerepel a tájékoztatóban. Nevezetesen, hogy hány kilós embernek tervezték. Az előző cipőm nagyon könnyű, jól szellőző és szuper kényelmes volt, csak éppen 65 kilóig volt megfelelő az ütéscsillapítása. Ehhez jött hozzá, hogy kezdőként nyilván a technikám sem épp tökéletes, így sokkal jobban „ütött” az aszfalt. A mostani cipőm picit nehezebb, de már 95 kg-ig megfelelő. Ha csak néhányat lépek benne, akkor nem érzek semmi változást, de néhány kilométer után már zongorázni lehetne a különbséget a régihez képest.

A Cardio Trainert is lecseréltem, mert szerettem ugyan, de ez az app már nem sokáig lesz elérhető, egy ideje már a fejlesztő weblapja sem működik. Kipróbáltam néhány más appot, és egyelőre a Runtastic nevűt használom, bár nem vagyok hanyatt esve tőle. Az ingyenes verzió folyamatosan felhúzott azzal, hogy minden második menüpontra a „Vedd meg a PRO verziót!” szöveget dobta. Nem nagy összeg, így megvettem, de egyelőre ennek semmi előnyét nem látom az ingyenes Cardio Trainerhez képest.

Eszembe jutott, hogy van egy olcsó pulzusmérő órám valahol, amit még az utolsó próbálkozáskor vettem egy Decathlon akcióban. Előástam a szekrény mélyéről, jó rég tettem el, mert az órában és a jeladóban is rég lemerült az elem. Mázli, hogy mindkettőben cserélhető, és ráadásul az egyik leggyakoribb típus (CR2032), amiből egy kupac van itthon. Nem akarok állandóan ezzel futni, de ha egyszer a fiók alján ott van, akkor már megnézem mennyi a pulzusom a futás alatt. Az óra teljesen normális értékeket mutatott végig, a nyugalmi pulzusom 80 körüli, gyorsabb (számomra), de még folyamatosan tartható tempóban 155-158 között marad végig. Gyorsabb tempónál 165-168 körüli értéken áll be, de azt a tempót egyelőre nem tudnám az egész futás alatt tartani.

6 hete futok, de továbbra sem találtam meg a futásban a jóságot, pedig folyamatosan keresem. Az egyetlen felemelő érzés számomra az, amikor hazaérek és vége van. Lehet elmegyek valami mellett, esetleg vak és süket vagyok, de futás közben nem jön velem semmi szembe, ami jó volna. Olvastam egy rakás futóblogot, néztem egy halom Youtube videót, de egyelőre úgy érzem, hogy a „Húdejó futni!”  szöveg egy oltári nagy kamu. Akkor is az, ha némi önámítás után elhiszi az, aki állítja.

Running is only fun when it"s over.
A képen szereplő szöveggel maximálisan egyetértek (a halványsárga kiegészítéssel).

Összefoglalva, eredményeim még nincsenek, örömöt nem találok benne, de ettől függetlenül nem hagyom abba a futást. Leginkább azért, mert tenni akarok valamit az egészségemért, és egyelőre nem tudok jobbat.

Linkek:

https://www.runtastic.com/

4 hozzászólás “Rendszergazda és a futás 3.” bejegyzéshez

  1. Hello MadAdmin!

    Mint kolléga és futóbolond, adhatok néhány tanácsot a futáshoz? Nem utasítás, csak tanács. Vagy megfogadod vagy nem.

    – A cipőre rájöttél, fontos a súlyod, a lábfej szélessége, de leginkább a lábboltozat magassága (van-e lúdtalpad).

    -Kezdetben az lenne a fontos, hogy megszokd a fél órán át tartó folyamatos mozgást, ez kezdetben több séta, kevesebb gyaloglás, de idővel (erre mindjárt visszatérek) átfordul egyre több futásba.

    – Ne légy türelmetlen 1.: 6 hét még a kezdet kezdete! Heti futott km-t szoktunk számolni, ezt lehet hétről hétre max. 10%-kal növelni. Tehát még kb. most sem kéne ott tartanod, hogy folyamatosan futsz. A belesétálás meg még a profiknál sem ritka. Szóval lassíts.

    – Ne légy türelmetlen 2.: a futás egy sokk, pláne ha előtte nemigen sportoltál. Semmi gáz, hozzászoksz. De ez idő. A belső szervek, a keringés, inak, porcok, csontok, mind lassan szoknak bele a futásba (utóbbiaknak kb. 4-5 év kell!), de közben egyre könnyebb lesz.

    – Keress társakat. A sportág a reneszánszát éli, sokan futnak és nehezebben mondasz le edzést, ha megígérted valakinek. A legnehezebb lépés mindig az, amivel a küszöbön kilépsz 🙂

    Kicsit kellemetlennek kell lennie (mint mindennek, ami a komfortzónán kívül esik), de nem szabad fájnia. Adj neki még időt és nem azt veszd majd észre, hogy „Húdejó futni!”, hanem hogy minden jobb tőle! 🙂

    Hajrá!

    Üdv: Zsolt

  2. Szia!

    Köszönöm a jó tanácsokat! Igyekszem megfogadni mindet. 🙂

    A társak keresése nem igazán jön még szóba nálam, mert amint kilépek a rossz szóval „kényelmes” tempómból nagyságrenddel több energiát veszítek. A belesétálástól nem félek, néha elfogy a szusz, tudom, hogy ez természetes.

    Remélem, hogy lesznek pozitív hatásai a futásnak, de most még nem tudom, hogy ez önmagában elegendő-e ahhoz, hogy megmaradjak ennél a mozgásformánál. Sok volt kollégám futott és fut, tőlük és ismeretlen futóktól is arról hallottam folyamatosan, hogy futni jó. Én ezt a dolgot nem találom sehol. Remélem, hogy előbb-utóbb azért előbújik majd valahonnan. 🙂

  3. Charlie, én ma 8 km után estem transzba, akkor bekapcsol a robotpilóta, telepumpálja boldogsághormonnal az egész testemet és élvezek mint a bivaly a dagonyában. Az az érzésem, hogy nem futsz eleget ahhoz, hogy eljuss ebbe az állapotba. Ha egyszer megérzed, soha nem fogod abbahagyni a futást utána.

  4. A 8km még odébb van nekem. 🙂

    Egyelőre 4km-nél tartok, ez már egyhuzamban megy két naponta, nagy halál nélkül. Most ennél a távnál várok, hogy erősödjenek és alkalmazkodjanak az ízületek és egyebek. Óvatosan, nem túlterhelve próbálkozok.

    1,5 éve még 110kg voltam és kb. 100 métert tudtam egyhuzamban. Április elején még az 1,6km-es gyerekfutás távjában is komolyan kételkedtem. Ehhez képest a saját várakozásaimat egyelőre túl is szárnyaltam.

    Remélem, hogy ahogy írod is, jönni fog valami jó, mert egyelőre a futás csak egy monoton, kevéssé élvezhető valami nekem. Talán csak valami apróság kellene, de a zene pl. nem jött be, az inkább zavar mint segít.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.