Rendszergazda és a futás 4.

A Runtastic szerint ma lefutottam a 100. kilométeremet, ehhez 10 hét kellett. A 100 km 10 hét alatt talán nem tűnik soknak, de tényleg nulláról indultam, és júniusban két hetet ki kellett hagynom, mert ágynak döntött egy középfülgyulladásba torkollott torokgyulladás. A nagy jót nem találtam még meg a futásban, de néha már majdnem jólesik a mozgás.

Az első 100 km teljesítve

Az első 100 km teljesítve

Jelenleg minden másnap futok kicsivel több, mint 4 km távolságot az újpesti Farkaserdő körül. Az útvonal kellemes, imádom a fák illatát. A távot nem tervezem egyelőre növelni, inkább a futótechnikámat próbálom csiszolgatni. Merthogy kell. Tudom és érzem, hogy rosszul futok. Ebben az iskolarendszert is felelősnek érzem. Az általános és középiskola alatt 6-8 tornatanárom volt, ők saccra is 1000 fölött számban tartottak tornaórát. Ezek között nem kellett volna legalább egynek lennie, amikor elmagyarázták volna a kéztartást, a légvételt és a talajfogást? Futni persze kellett, sokat, hajszolva, szúró oldallal, gondolom az volt a cél, hogy utálja csak meg a gyerek a futást. Megkérdeztem a lányaimat, de ma sem jobb a helyzet.

Most, jóval 40 fölött tanulom a futást, már nem tartom (annyira) nyomorékul a kezem, már nem görnyedek, már mélyen és ütemesen veszem a levegőt. A talajfogást viszont a fáradtsággal egyenes arányosan egyre jobban bénázom, nem gördülök hatékonyan, minden talajfogásom fékez, fáraszt és üt. Muszáj helyrehoznom ezt a távolság növelése előtt, mert 84 kilóval aszfaltot rugdosni nem jó móka.

A futás egyre könnyebben megy, csak az egyre nyáriasabb idő nehezíti az életem. A nyári meleget sem szeretem, de a napsütést utálom jobban. Ezt nem az éjszakai rendszergazdaság váltotta ki belőlem. Én így születtem,  már más számára normál fényviszonyok között is hunyorgok. Ehhez jött kb. 10 éve egy kis probléma, melynek során megtapasztaltam, hogy az orvoslás ma pont ott tart, ahol 100 éve. Az itt-ott kissé bociszerűen fehér foltos bőr (Vitiligo) egyáltalán nem érdekel, nem tervezek modell karriert, de az már zavar, hogy a pigmenthiányos részeken a védelem hiánya miatt kb. 1 perc alatt égek meg. Muszáj lesz beszereznem nyárra valami nagyon vékony, de hosszú ujjú futópólót is. Ellenzős sapkám már van, ezzel legalább föld felé nézve látok valamit.

Az élő példám is mutatja, hogy csak futással fogyni nem lehet 1 grammot sem. A futástól a test átrendeződik, alkalmazkodik, a szív és az izmok erősödnek szépen, de semmi egyéb. Hozzáteszem, hogy nekem a fogyás nem igazán célom, csak erősödni, edződni és egészségesen élni szeretnék. Ettől még meglepett rendesen, hogy már 2 kilóval vagyok nehezebb a futásom kezdete óta.

A futásban még mindig nem találtam meg azt a jó érzést, amiről sokan meséltek nekem. Néha komolyan úgy érzem, hogy nekem nincs olyan rossz az életemben, ami elől menekülhetnékem volna. Lehet azért nem találom a jót, mert nekem már egyedül-szenvedve-izzadás nélkül is jó? Akkor sem hagyom abba. 🙂

Kategória: Blog Címke:
2 comments on “Rendszergazda és a futás 4.
  1. MisterKiba szerint:

    Szia!
    Rendszeresen olvasom a naplód és külön öröm, hogy Te is rátaláltál a futásra.
    Én közel 40 vagyok, 20+ évvel az IT iparban, 123kg-val döntöttem úgy, hogy ez nem mehet így tovább. Három hónapig heti 3x, 3-3.5km-t próbáltam kocogni, nem ment. Bár elég magas a fájdalom küsszöböm, a térdem folyton fájt. Kihagytam 4-5 hónapot, s biciklizéssel újrakezdtem. Fél éven át, hetente 2-3 alkalommal megkerültem a Velencei tavat. Bár jobban éreztem magam, közben diétáztam, csak 110kg-ra mentem le.
    Aztán kollégák javaslatára elkezdtem boxolni. Heti 2x 1.5 óra, teljes halál. Az első alkalommal konkrétan a bemelegítés után majdnem összeestem. Most, másfél év után:
    – Újra elkezdtem futni, heti 1-2 alkalommal kocogok, már 10km-es versenyen is végigértem (1.05 idővel)
    – Heti 2 alkalommal box, nagyon szeretem, és iszonyatos kondit ad.
    – Versenysúlyom lement 102kg-ra, amit egy éve stabilan tartok.
    – Bár egy éve konstans 102kg vagyok ez alatt 4 lyukkal kellett beljebb állítanom a nadrágövet, és piszkosul átrendeződött a testem. 🙂

    Szóval hajrá, megéri! Sose nem késő ráérezni a dologra, szurkolok Neked!

  2. MadAdmin szerint:

    Gratulálok neked, eléggé nagy életmódváltásod volt! Valami kiegészítő sporton én is nagyon gondolkozom, de egyelőre nincs még rá ötletem. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*