Rendszergazda és a Fogorvos 3.

Sokáig azt hittem, hogy a fogfájás leginkább a fogorvoshoz nem járók sportja. Most be kellett látnom, hogy ebben tévedtem. Az alaposan feldagadt arcom elég hatékonyan győzköd a tévedésem mibenlétéről, pedig az elmúlt hetekben 7 alkalommal ültem be a fogorvosi székbe.

A foghúzás utáni “ne-piszkáld” állapoton lassan túl lettem. Új tapasztalatokat is szereztem. A pürésített bébiétel igenis finom, csak eléggé éhesnek kell lenni hozzá! A sárgarépa-rizs borjúhússal már-már hajaz egy vadasra, legalábbis akkor, ha a vadasból a szakács kifelejt minden fűszert. Többen javasolták nekem a sörfogyasztást is, mint rágásképteleneknek való táplálékbevitelt. Sajnos vagy szerencsére alkoholt ritkán fogyasztok, én vagyok az, akinél megromlanak az alkoholos italok, merthogy egyszerűen nem szeretem egyiket sem. Dobtam már ki lejárt szavatosságú sört, ajándék bort, pezsgőt és egyebet is. Ez nem vicc, nem minden rendszergazda alkoholista! Én magamon kívül is ismerek egyet, aki nem az… Ok, ez elég rossz arány, de hát ez egy ilyen szakma. Lássuk be, a legtöbb rendszergazda éves szinten több alkoholt fogyaszt, mint egy kevéssé megbecsült kefekötő iparos. A rendszergazdák egyetlen mentsége, hogy a programozók fogyasztását még így sem érik be. Elkanyarodtam a témától….

Baba étel

A hetedik kezelés után néhány napig ilyeneket ettem.

A gyökérkezelt fognál viszont valami nem volt rendben, mert az arcom bal fele alaposan feldagadt. Elég vacakul éreztem magam, pedig az asszimmetria nem zavart. Illetve attól irtózok mindenben, de mint említettem már, magammal szemben elég engedékeny vagyok, maximum nem nézegetném a tükörben a félig pufi arcom. A fájdalom azonban jelentős volt. A Cataflam feltalálójának a nevét legszívesebben imába foglalnám, csak hát a vallás pont olyan távol áll tőlem, mint az alkohol.

Nem maradt más hátra, időpont kellett “azonnalra” a fogdoktornőmhöz.

A hetedik kezelés

Szerencsére nem kellett várnom, azonnal a székbe tessékeltek. A Cataflam hatott még, így épp nem kapartam a falat a fájdalomtól, de azért nem voltam a topon. A jobb oldali műtét helye gyógyulóban, de a bal oldalon a gyulladás nem javult. A doktornő kibontotta az ideiglenes tömést. és kitisztította a gyökeret, közben elmesélte, hogy néhány napra nyitva fog maradni a fog. Hát, ettől nem ugráltam örömömben, mert a habarcs állagú ideiglenes tömést is utálom, de a nyitott gyökerű fogat még inkább. Sebaj. Viszont a fog nem vérzett, és a genny sem a gyökércsatornán át jött. Nos, ekkor hangzott el az a mondat, ami kb. az első kezelés fecskendőjének látványához hasonlóan kikerekítette a szemem.

“Kérek, egy steril szikét!” 

Injekció opcionális volt, mert a szike csak egy apró szúráshoz kellett, ami alig rosszabb az injekciónál. Maradtam a pocsék ízű Lidokain spraynél. A szúrás persze fájt, de felkészültem rá, hiszen reggel már az arcmosás utáni törölközés is az inkvizíció kínkamráit juttatta eszembe. A felnyitás után viszont kijött egy adag oda nem való dolog a sebből, és két nagyságrenddel enyhült a fájdalom.  Készen persze nem voltunk ezzel. A doktornő nekiállt, és alaposan megnyomkodta a sebet és az arcomat, és elégedetten nyugtázta, hogy szépen tisztult. Ezután kaptam pár jó tanácsot a nyitott fog kezeléséhez az elkövetkező 3 napra.

A doktornő elmondta, hogy a következő hétfői kezelésen talán lezárható lesz ez a fog, a mellette lévő pedig megkaphatja a végleges tömését. Nagyon reménykedtem, hogy már nem jön közbe semmi, mert 3 hét kínlódás után azért eléggé megtartanám ezt a fogat. A hétvégére felkészülésként azért beszereztem még egy doboz fájdalomcsillapítót és néhány doboznyit a legkevésbé szörnyűnek tűnő bébikajából. Szigorúan a nagyfiús, 8 hónaposnál idősebb gyerekeknek szánt pultról válogattam, hiszen én 8 hónaposnál idősebb vagyok, több mint 40 évvel…

A nyolcadik kezelés

A nyolcadik kezelésre szerencsére alaposan visszahúzódott a gyulladás. A fogba némi reszelgetés után újra gyógyszeres tömés került, és ezzel elkezdődött az újabb várakozás, hogy most újra bedagad vagy sem. Türelemjáték. A mellette lévő rágófogból is kikerült az ideiglenes tömés, hogy a végleges mehessen a helyére.

Ez a kezelés viszont az injekciók ellenére is fájt, pedig ezúttal reggeliztem is rendesen. Nem tudom mitől, de nem csak a fúrás, hanem még az UV lámpa fénye is fájt. Azt hallottam már, hogy a bőrünk érzékeny a fényre, no de a fogunk? Nevetséges, de az esetemben úgy tűnik ez volt a helyzet. Szerencsére ez a fog ki lett ma pipálva ezzel a töméssel. Kaptam még egy fogkő-mentesítést a fog környékén, mert a gyógyulgató íny alól előkerült még 1-2 kisebb fogkő nyoma. A fogkőmentesítés pocsék dolog, komolyan visszasírtam tőle a fogfúrást, de talán még a húzást is, pedig ez a fogkő-leszedés a beinjekciózott fognál történt. Hősiesen nem jajgattam, nem nyafogtam, de egy-két könnycsepp azért megjelent a szemem sarkában.

Kicsit több, mint egy órát voltam tátott szájjal a székben, és ez már-már elérte a tűréshatáromat. Nem úgy értve, hogy idegileg. Magamat is meglepve már nyugisan relaxálok a fogorvosi székben, ha épp nem fáj nagyon a kezelés. Egyszerűen csak elfáradtam, és nem hiszem, hogy még 3 percig nyitva tudtam volna tartani a számat.

Úgy érzem, hogy már talán túl vagyok a legvacakabb kezeléseken. A gyökérkezelt fog lezárása után már csak kisebb munkák maradnak, amik majd csak elfogynak valamikor. A jövőhétre újabb időpontom van, de előre láthatóan azon sok dolog nem fog történni. Csak a gyógyszeres tömés lesz cserélve a gyógyulgató, gyulladt résznél.

A nyolcadik kezelés után néhány órával viszont ünnepeltem. Megettem egy egész sonkás-tojásos szendvicset és egy szelet mákos pitét, ilyen kevésnek még sosem örültem ennyire. A problémás fog kiműtése óta nem ettem normális ételt, a “nemnormálistól” meg 4 kilót fogytam, akaratlanul, és ez elég rosszul esett. Ezzel kapcsolatban viszont ismét megtudtam valamit magamról, én szeretem a spenótot. Nem elviselem, hanem kimondottan sze-re-tem. Ez egy brutális felismerés.

A kilencedik kezelés

A kilencedik kezelésre újabb problémám lett, a kihúzott fog helyén vagy inkább mellette egy apró éles szilánkszerűség bántotta a nyelvem. Megint egy kis komplikáció, még szerencse, hogy olyan sűrűn vendégeskedek a fogorvosnál.

A gyógyszeres tömés cseréje gyors és problémamentes volt. Eddig nem igazán értettem, hogy a gyökérkezelés közben miért kérdezgeti sűrűn a doktornő, hogy érzek-e ízeket. Mit érezhetnék? Hát, megtudtam. Kellemetlen élmény volt, mert a fog átmosására, fertőtlenítésére szolgáló, klóros valaminek iszonyúan pocsék, savanyú íze van. Sebaj, gyorsan túl lettem a gyógyszeres töméscserén, és a fogam is szépen tünetmentessé vált. Az éles valaminek a kiszedése macerásabb feladat volt, de végül megoldotta az ügyes kezű doktornő. Kaptam még egy röntgent, ahol már nagyon profin öltöztem ólomba, és biztos újjal tartottam a röntgenező kis izét. Hát, igen, a beteget itt is bevonják a gyógyítás folyamatába, és ügyesnek kell lenni…

Egy kis fogkő volt még a csontdarab mellett problémaként, ezt is el kellett távolítani. Most őszinte leszek. A fogorvos az asszisztensétől halkan kéri a műszereket, és legtöbbször ettől már nem is rezzenek össze, kérhet akár fecskendőt, csipeszt, fogót vagy fúrót is. A szikére is csak megtörhetetlen nyugalommal mosolygok magamban. Van azonban olyan rettegett szó, amitől szerintem legalább 10 centivel alacsonyabb leszek a székben. Melyik az? Elárulom, ha elhangzik a “Kérek egy depuráló fejet!” kérés. Ilyenkor erős késztetést érzek rá, hogy a két tenyeremet a számra tapasztva védekezzek. Persze nem teszem, csak lazán próbálok legalább gondolatban távol lenni a készülék hangjától is. Hiába, ezt a fogkőmentesítést nem fogom megszokni.

Az utolsó kezelés után megkérdeztem a doktornőt, hogy nagyjából hány kezelésre számíthatok még. Megmutatta a kezelőlapomat. Még sokra. Szerencsére már csak apróságok vannak. Egyszer a végére jutok.

 

Kategória: Blog Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*