Egy rendszergazda naplója…
A gyenge idegzetűeknek már most érdemes befejezni a bejegyzés olvasását. A többiek gondolják a 12-es karikát a képernyő jobb alsó sarkába. A bejegyzésben olyan egérről lesz szó, amely egyáltalán nem csatlakozik számítógéphez. Bizony, nincs USB, Bluetooth, Wireless, de még soros port sem, csak 4 apró, szürke láb.
Bár, a cím talán mást sejtet, a bejegyzés nem informatikai vagy elektronikai témájú. A mai napon kaptam aranyos ajándékként egy Piperoid készletet. Ez egy kis japán játék, amelynek lényege, hogy papírcsövecskékből kell egy leírás alapján összeállítani különböző figurákat.
Lecseréltem az 5 éves HTC mobilomat egy relatív olcsó, kínai Ulefone Paris mobilra. Nyilván furcsának tűnhet a váltás, de sok érvvel alá tudom támasztani a döntésemet.
Kicsit megcsúsztam a blogom vezetésével, mert az elmúlt hónapokban kissé megcsappant a szabadidőm mennyisége. Csak a napokban vettem észre, hogy már a forrasztópákámon is vastagon ül a por, hónapok óta nem jutottam a hobbijaim közelébe sem. A fogorvosi kálvárián rég túl vagyok, de az utolsó 1-2 kezelés naplóbejegyzései régóta csak a vázlatok mappájában pihennek. Igyekszem utolérni magam, és hamarosan 1-2 bejegyzéssel bővíteni a blogomat, hiszen volna miről írnom.
És most vissza a fogorvosi kezelésekhez…
Lassacskán közeledek a fogászati kezelések végéhez. Egyre kevesebb kezelhető fog akad a számban, és egyre kevésbé viselnek meg a maratoni kezelések. Úgy tűnik, hogy szerencsére jó kezekbe kerültem.
Sokáig azt hittem, hogy a fogfájás leginkább a fogorvoshoz nem járók sportja. Most be kellett látnom, hogy ebben tévedtem. Az alaposan feldagadt arcom elég hatékonyan győzköd a tévedésem mibenlétéről, pedig az elmúlt hetekben 7 alkalommal ültem be a fogorvosi székbe.
Hát, ezzel a bejegyzéssel egyértelmű válik, hogy a MadAdmin.com nem informatikai vagy elektronikai, hanem személyes blog. Most nem fikázok vagy dicsérek semmit, csak a velem történtekről írok néhány sort.
Szégyellem, de a fogorvos nagy mumus az életemben. Még sosem ültem úgy kezelőszékbe, hogy ne rettegtem volna. Apaként nem állhatok ilyen rossz példaként a lányaim előtt. Másoknak ugyanis olyan ügyesen tudok észt osztani, hogy az egészséget nem szabad elhanyagolni. Most úgy döntöttem, hogy egyszer s mindenkorra leszámolok minden fogászati problémámmal. A történésekről naplót írok.
Ma kiürítettük a lomtárolónkat. Sajnos, nem került elő újabb retrógép a lomkupacok alól, pedig egy Spectrum 128k igazán előbukkanhatna már valahonnan. Néhány régi 5,25-ös floppy lemez mellett csak egy maréknyi szűz, színes lyukkártya akadt a kezeim közé.
A kívülállók azt gondolják, hogy a programozók, és úgy általában az informatikával foglalkozó emberek két lábbal a földön állnak. Nagyon úgy tűnik, hogy ez óriási tévedés. A legtöbb programozó valószínűleg szentül hisz a világvége-jövendölésekben! A bejegyzés címében a két ékes bizonyítékom.
„Akkor válsz felnőtté, amikor már nem kevered bele a kakaóport a tejbegrízbe, de csak akkor leszel öreg, amikor már zavar, hogy mások még belekeverik.”
— MadAdmin