Rendszergazda és a melegek

Nem, ez nem coming out bejegyzés, csak a mai budapesti felvonulás kapcsán gondolkoztam el kicsit. Nem hiszem, hogy a melegség/leszbikusság/egyéb megítélésében sok ponton ütközne a véleményem a legtöbb ember véleményével. Úgy tűnik azonban, hogy a “legtöbb ember” nem írja le a véleményét, így a blogok és a közösségi média tele van homofób, elutasító, ítélkező vagy jobb esetben megtűrő megnyilvánulásokkal. Nem akarok megjegyzésekben vitatkozni senkivel, ezért írom le saját véleményemet itt, a blogomon.

Miért írok erről bejegyzést?

Őszinte leszek, a “Bűn vagy Betegség” gondolatmenetre építő vagy vallási oldalról közelítve elítélő bejegyzésektől nagyjából hánynom kell. Úgy gondolom, hogy egy ember szexuális orientációjához a társadalomnak a világon semmi köze. A meleg vagy leszbikus embereknek sem szégyenkezniük, sem büszkének lenni nincs okuk pusztán ezen tulajdonságuk okán, hiszen nem egy döntés eredményeképp azok. A szememben sem felelősségük, sem érdemük nincs ebben.

Én nem színezem szivárványcsíkosra a profilképem a közösségi médiában, de enélkül is örülök annak, hogy a világ sok országában sikerrel vívtak már ki a jogot az azonos neműek közötti házassághoz. Sajnos, még az ismerősi körömben is szép számmal akadnak elutasítók és ellenzők. Próbálom nem elítélni őket, és elfogadni azt, hogy minden embernek joga van kinyilvánítani a véleményét. Ettől persze még alaposan kiveri nálam a biztosítékot néhány ismerősöm béka feneke alá való megnyílvánulása.

Minden embernek joga van boldogsághoz. Ha két azonos nemű ember között alakul ki az a kapocs, amitől ők egy egészet alkotnak, akkor ehhez a boldogsághoz van joguk. Részemről ennyi. Pont.

A Pride is értéket közvetít?

Én nem hivatkozok brit vagy orosz tudósok torzított vagy sosem létezett kutatásaira. Ténykényt kezelem, hogy a szexuális öntudat és orientáció sok más tulajdonságunkhoz hasonlóan a személyiségünkbe égetett és megváltoztathatatlan. A gyerekek azonban ijesztő mértékben képesek tanulni és követni az őket nevelő “felnőttek” mintáit. Melyik szülőnek mondok újat azzal, hogy egy kisgyerek még egy esés okozta fájdalom és baj mértékét is a szülő arcáról akarja leolvasni? A neveléssel szinte minden elnyomható, büntetés-jutalmazás kettőssel egy bal kezes gyereket könnyen át lehet szoktatni a jobb kéz preferálására. Ettől azonban nem változik meg semmi, csak egy picit ügyetlenebb, jobb kezét preferáló balkezes kölökkel lesz több a világban, aki nem érti miért is ügyetlenebb picit másoknál. Remélem, hogy én nem “nevelem át” egyik gyerekemet sem.

A melegfelvonulások kérdése érdekes téma, mert ezek kapcsán mászik elő a legtöbb emberből a homofób barom. Nem hiszem, hogy a társadalomnak ténylegesen köze lenne az egyes emberek beállítottságához, és látom azt, hogy nagyon sok emberből vált ki egy-egy ilyen esemény elutasítást vagy akár gyűlöletet. Gyanítom, hogy a legtöbb esetben a homofóbia legfőbb oka az elnyomott homo- vagy biszexuális beállítottság. Én nem megyek el a rendezvényre, de mégis fontosnak tartom, hogy jelenleg lehet és van ilyen. A felületes szemlélőnek talán öncélú magamutogatásnak tűnhet, de a szememben komoly értéket közvetít. A vonuló tömeg talán erőt ad egy-egy embernek, hogy ne rejtőzködjön, és felvállalja önmagát, ezáltal egészséges és boldog életet éljen. Ha csak egy ember van, aki bátorságot merít a mindennapokhoz, akkor már megéri. Jó volna hinni, hogy egyszer eljön az idő, amikor a társadalmi elfogadás is olyan szintet ér el, hogy már nem lesz szükség a felvonulásra. Ma még biztosan szükség van rá. Ahogy szükség van arra is, hogy híres vagy sikeres emberek felvállalják önmagukat, hogy ezzel segítsék azokat, akiknek szükségük van rá, hogy valamiből erőt meríthessenek.

A gyerekvállalás meleg-leszbikus pároknak?

A véleményemmel talán magamra haragítom a bejegyzésemet olvasókat, de ez a blog sosem arról szólt, hogy mézes-mázos szavakkal rajongókat szerezzek. Szerintem egy meleg vagy leszbikus pár is lehet tökéletesen alkalmas arra, hogy egy kisgyereknek védelmet, szerető otthont adjon és követendő példát mutasson. Éppúgy lehetnek ők is alkalmasak, ahogy egy heteroszexuális pár is lehet tökéletesen alkalmatlan, buta vagy szimplán idióta a gyerekneveléshez. Van aki nem látott még ilyen példát? Nekik javaslom, hogy menjenek le egy budapesti játszótérre 15 percre. Én nem szeretek oda menni a gyerekeimmel, de nem a gyerekek miatt, én az idióta, nemtörődöm szülőktől kapok frászt. A kb. 3 éves gyerek a másfél méter magas hintából esik ki a háttal álló anyuka mögött, és amikor szólok neki, akkor azonnal én leszek a “beleszól-a-köcsög-pasi” a játszótéren. Nem hiszem, hogy a szülői képességeknek bármi köze volna a szexuális orientációhoz.

Mellékesen jegyezném meg, hogy ha a tengeren hánykolódva választanom kellene a vallásosság köpönyege mögé bújó, idióta, homofób ismerőseimmel megrakott cirkáló és egy melegekkel és leszbikusokkal teli, szivárványszínű tutaj között, akkor én inkább az utóbbira kéredzkednék fel.

Kategória: Blog

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*