Elérkezett az ideje, hogy új autóra cseréljem az öreg Nissant. Természetesen kaptam hideget-meleget az ismerősi körből a döntésem miatt. A választott autóm ugyanis egy új Dacia lett. A döntésem helyességéről nem kívánok meggyőzni senkit, hiszen túlontúl sajátságos szempontjaim vannak egy autóvásárlásnál (is).
A régi autóm kiválóan szolgált, elképzelni sem tudnék jobb autót egy kezdő vezetőnek. Nagyon kezelhető, nagyon nyugodt, nagyon toleráns autó volt. A 13 év alatt egyetlen alkalommal sem hagyott ott minket sehol. Egyetlen problémája a kora lett, szépen lassan, de biztosan elkezdett megöregedni. Nyekereg már mindenhol, és itt-ott elengedett már rajta egy-egy rugó, műanyag elem is. Nem akartam addig húzni vele, amíg egyszercsak ottragadunk az út szélén. Hosszabb utat már nem is mertem bevállalni vele.
Miért nem veszek márkásabb használtat?
Fiatalabb használt autó sem jöhetett szóba nálam. Ennek sok oka van, de legfontosabb a hazai használtautó piac. Tekert, gányolt, újjáépített és egyszerűen széthajtott autók adják a kínálat 80%-át, amiket persze a reális ár másfélszereséért adnának el. Még a lopott autón is csak a vevő tud bukni. Biztos ki lehet fogni jó vételt, csak nekem nincs 2-3 millióm szerencsejátékot játszani. Nekem kiszámíthatóság és megbízhatóság kell az autónál, ellenben a presztizs még minimális mértékben sem érdekel. Trabanttól a Ferráriig egyformán nem számít nekem, hogy az autóm mit vált ki másokból. Egy Ford Mustang alatt, fölött és mellett igazából egyetlen autó sem vált ki belőlem érzelmi hatást.
A használtautó vétel mellett kardoskodóknak javaslom, hogy hozzám hasonlóan olvassák végig egy adott típus „klubjának” a fórumát vagy lépjenek be egy ilyen facebook csoportba. Látni fogják, hogy végletesen ostoba, buta emberek osztanak meg egymással rettenetes tuning ötleteket. Van egy papírom autószerelő végzettségről is, bár nem maradtam ezen a területen, de valamennyi alapismeretem és rálátásom azért lett a témára. Innentől szinte fáj, amit a sok idióta összzehord. Az még hagyján, hogy minden alapismeret és józan paraszti ész nélkül simán nekiesnek a motorvezérlő elektronika (ECU) beállításainak, csak mert egy 1500 Ft-os adapter és egy PC is elég hozzá. Az már fájdalmasabb, hogy még egy tipikusan nem tuning autónál is mindennapos jelenség, hogy az önjelölt tuningmesternek érzik magukat egyesek, és egy akkus furó és dugókulcs készlettel simán nekiesnek beépíteni minden kínai baromságot az autóba. Az ehavi termés csúcsa a légszűrőház áthelyezése és kifurkálása, és „vízbefecskendezés” beépítése volt. Ezek nem viccek, és még követőkre is találtak az ezeket megosztó „mesterek”. Hiába, Magyarországon a focin kívül az autóhoz is mindenki ért.
Nos, ki szeretne egy fél éves, megkímélt autót, ami 4000-5000 km-t ment úgy, hogy a légszűrőnél vizet permeteztek be neki, mert a „hűvösebb” és „tisztább” levegőtől „sokkal” jobban megy a 1.2-es szívó benzines? Kívülröl már nyoma nincs a próbálkozásnak, de belülről valószínüleg rosszabb állapotban lehet a motor, mintha 150.000 km lenne benne.
Már az autóvásárlás tényének említése után megkaptam az ismerőseimtől, hogy új autót nem szabad, csak is használtat prémium márkából. Ebben az elgondolásban ott a hiba, hogy az autó megvétele és fenntartása mindig ugyanazon az árszinten mozog. Ha valakinek sok a 10-15 millió egy BMW-re, akkor sok lesz neki a 6 éves autó esetenként beugró 1-1.5 milliós szervízköltsége is. Gondolom ez szüli azt a jelenséget, hogy a jó áron lévő prémium márka megvásárlása után az öröm az első szervízig tart, ahol közlik a kettőstömegű lendkerék (vagy más finomság) cseréjének az árát. Után jön a „valahogy oldjuk meg okosba” megoldás, majd az autó továbbadása egy másik madárnak. Ebből én nem kérek.
Miért Dacia Duster lett a kiszemelt?
Az új autók ára Magyarországon a bérekhez képest teljesen irreális. Egy normális méretű csomagtartóval felszerelt, családi méretű (=kombi) új autó ára 5-6-7 milliótól indul. Ennyit nekem nem ér meg ez a kategória. Maradnak az olcsóbb autók. A Dacia Logan MCV már majdnem jó lett volna nekem, hiszen picivel van 3 millió fölött a megfelelő felszereltséggel. Két dolog miatt nem ezt választottam. Első ellenérv a motor. A Logan MCV nem kis autó, ehhez képest a 3 hengeres 1 literes motorja még az óvatos nagypapás tempóhoz sem tűnik elegendőnek. Második ellenérv a kocsi hasmagassága. Legalább 3 helyet tudok a szokásos útvonalamon, ahol fennakadnék vele a fekvőrendőrön.
Maradt a Dacia Duster nevű, SUV kinézetű, magas, de még elfogadható méretű csomagtartóval szerelt autó. A motorja ennek legalább nem gyengébb a mostani Nissan motorjánál, és nem akad fenn a lakótelepünk brutális fekvőrendőrein. Persze mérlegeltem az ellenérveket is.
- Hamarosan modellfrissítés lesz, és az újabb kiadás lenyomja a jelenlegi széria árait. Ez engem pont nem érdekel, mert nem 2-3 évre tervezek az új autóval.
- A Dacia nem BMW, kopogós, zörgős műanyagokból van. Ez sem tántorít el, mert pont nem vagyok az a műszerfal taperolós fajta.
- A márkát fitymáló, „Huhh, Daciát vettél?” megjegyzések nem érdekelnek. Régesrégen egy autószerelő suliban végeztem, pontosan láttam, hogy 90-as évek óta minden márka pont ugyanolyan megdöbbentően minimalizált műszaki megoldásokra építkezik. Az élettartam tervezésről nem is beszélve. Komolyabb tartalékokat utoljára Zsiguliban láttam.
A Duster fórumokon, csoportokban egyáltalán nincs jelen a sorok között a „szabadulni a típustól” érzés, és ez nekem elég is volt a döntéshez.
Dacia kereskedések szintje a béka feneke alatt
Azt hittem, hogy az autó kiválasztása volt nehéz, és innentől csak egy kereskedésbe kell bemennem, ahol megvehetem. Naív voltam. Az árajánlat kérésre nem is számítottam kedvezményekkel csalogatásra, de az már bosszantott, amikor az aktuális dacia.hu árlista fölötti ajánlatot is kaptam (+50e Ft).
Lassan az össze fővárosi és megyei kereskedőt végigjártam. Botrányos, hogy a kereskedőket a legtöbb helyen mennyire nem érdekli az eladás. Csak a legdurvább példát említem meg, a budakalászi Dacia kereskedésben három kereskedő volt délelőtt. Az első eladó elmondta, hogy ő csak Renault típussal foglalkozik, menjek a másik kettőhöz. A második tájékoztatott, hogy épp nem ér rá, mert adatokat rögzít. A harmadik kereskedő új autót adott át épp, és nem ért rá. Mi 30 percig vártunk, autókat nézegetve a kereskedők szeme előtt. Ezalatt a két számítógépéből fel-fel néző jóember egyetlen szót sem szólt hozzánk. 30 perc után úgy gondoltam, hogy ha ennyire nem kell a pénzünk nekik, akkor hagyjuk is őket pihenni.
Következő, biztatóan indító kereskedés Fóton volt. Megtudtuk, hogy van készleten autójuk, meg is vehetjük. Átbeszéltük a részleteket, de sajnos nem rögzítettünk minden elhangzott mondatot. Az feltünt, hogy a szériafelszereltség részét képező opciókat néhol feláras extraként szerepeltették az ajánlatban. Ezt még kimagyarázták azzal, hogy a tempomat feláras extra volt a rendelésükkor, de korrigálják az árat. Ok, mindenki tévedhet. Indítottunk egy hitelkérelmet, amihez egy halom papírt kellett innen-onnan beszerezni. A hitelbírálat, újabb papírokat kérve közel 2 hétig tartott. Utálok várni, de ezzel még nem lett volna bajom. Az már zavart, hogy a kereskedő hölgy többször ígért visszahívást, amit valahogy elfelejtett megejteni, és nekem kellett őt hívogatnom.
A bizalmam utolsó cseppjei ott párologtak el, amikor közölte, hogy a beszámítandó autónk árát is legyek szíves befizetni, aztán majd megveszik ők valamikor. Esetleg megveszik azonnal, persze a piaci ár alatt jóval, és adnak egy napidíjas bérautót. Talán átgondoltam volna ezt, ha nem egyezünk meg a legelső pillanatban abban, hogy az autót beszámítják, de leadnunk csak az új autó átvételekor kell. A kereskedő hölgy semmi rugalmasságot nem mutatott, csak erőltette a végleges szerződés aláírását a megváltozott feltételek mellett. Erre nem voltam hajlandó.
Az autóvásárlás hitellel egy bizalmi dolog. Az adott szó semmire nem kötelezi a kereskedőt, és az esetlegesen átvehetetlen, problémás autó esetén kizártnak láttam, hogy segítőkész lenne a kereskedő. A hölgy pedig következetesen tagadni kezdte a szóbeli megállapodásainkat. Innentől nem is volt miről beszélnünk. Kértem, hogy utalják vissza a befizetett előleget, és csak azt a 3 hetet sajnáltam, amit elszúrtam velük.
Mégis akadt egy korrekt kereskedés
Egy budapesti kereskedésben tisztáztuk a feltételeket és beadtunk egy újabb hitelkérelmet. Itt is egyeztettünk mindent, többször rákérdezve az autónk beszámítására. A kereskedő úriember első látásra fura volt, mert nem éreztem a jellegzetes, „lukat beszélek a vevő hasába” hozzáállást rajta. Végül aláírtuk a kérelmet és a megrendelést egy metál szürke Dusterre. Ennél a kereskedőnél kérés nélkül is mindenről kaptunk papírt, és 1 óra alatt végeztünk mindennel. Csak összehasonlításként írom le, hogy a másik kereskedésben ugyanennyi papír kitöltése reggel 9-től délután 1-ig tartott.
Mivel végig pontos és korrekt volt az eladó, hálából leírom, hogy az újpesti Baumgartner kereskedésben kaptuk meg az elvárható szinten ügyfébarát és profi kiszolgálást. Kedvezményt nem kaptunk itt sem, de itt legalább minden kimondott szónak súlya volt, és amit ígértek az úgy is lett. Nem tukmáltak ránk semmit, de amit kértünk azt megkaptuk. Azt hiszem ez a minimálisan elvárható szint, de a pest megyei kereskedések között egy sem érte el ezt.
Tulajdonképpen majdnem minden simán ment, csak a fóti kereskedő kedveskedett még nekünk azzal, hogy nem volt hajlandó törölni a banki lízingkérelmünket. Ezzel túl nagy akadályt nem gördített elém, inkább csak megerősített abban, hogy jó döntés volt otthagyni őket még az autóvásárlás ügyintézésének felénél.
Megérkezett a Dusterünk
Néhány hét várakozás után hívott a kereskedő, hogy megérkezett az autónk. Még aznap meg is nézhettem a szervízben. Aláírtunk minden papírt, és elkezdtem megfelelő védelem után érdeklődni a beszerelő műhelyeknél. Az indexen mindenek főlé emelt Duett nálam kiverte a biztosítékot már az első telefonnál. Amikor előadtam, hogy új autót veszek át, és mielőbb szeretnék bele ilyen és ilyen védelmet, akkor elkezdett kioktatni az ügyintéző, hogy hogy képzelem én ezt(?). Nekik annyi, de annyi munkájuk van, hogy nem tudnak fogadni, majd talán 3 hét múlva. Ha egy új autó átvétele előtt maximum 1 héttel tudhatom előre, hogy mikor lesz az autón rendszám, akkor nem érzem irreálisnak, hogy a lopás elleni védelemhez is ekkor próbálok időpontot foglalni. Ha ellopják, akkor a védelem nélküli autóra a biztosító esélyesen semmit nem fizet. Ha egy műhelynek annyira sok megrendelése van, akkor arról ne nekem adják le a link dumát, hanem a cégvezetőjükkel egyeztessenek, és vegyenek fel embert. Szerencsére találtam sokkal ügyfélbarátabb és rugalmasabb műhelyt (Aubiz Bt.), ahol találtak megoldást akkor is, amikor az önhibámon kívül csúszott a délelőttre tervezett autóátvételem délutánra.
Egyelőre az első kilométereinket futjuk a Dusterrel, és eddig minden percét élvezem a közös útjainknak. Szinte alig várom, hogy mehessünk valahová. 🙂