Tegnap félbehagyni kényszerültem az Enterprise 555 magnó javítását, de ma, hétfő lévén beszerezhetővé váltak a hiányzó alkatrészek. Be is lettek szerezve, én pedig nekiálltam az összeszerelésnek.
A frissen beszerzett kondenzátorok a helyükre kerültek, és a nyák kisebb-nagyobb hibáit is sikerült orvosolnom. A mérések szerint sem szakadás, sem zárlat nem maradt javítatlanul. Mértem néhány utolsót, majd nekiálltam az összeszerelésnek.
Kisebb-nagyobb zökkenők voltak persze, hiszen a mérnökök finom női és gyerekkezekre méreteznek mindent, nekem meg épp nem ilyen adatott. 1-2 előző „mester” által szétnyalt fejű csavar is cserére érett, de épp nincs itthon megfelelő méretben. Ha legközelebb csavarbolt felé járok, akkor beszerzem a következő karbantartásra való mennyiséget. Végül minden a helyére került.
Szinte félve kapcsoltam be a magnót. Szentségtörésként az első kezem ügyébe került C64 kazettával teszteltem. Örömteli volt újra hallani a régi számítógépes adatok ciripelését. A magnó újjáéledt. Egy alaposabb mentési, visszatöltési teszt még szükséges lesz, de ahhoz egy kazettát is elő kell ásnom valahonnan. A szabadidőmbe csak ennyi fért ma.
Kis kitérőt tennék a bejegyzés eredeti témájától. Néha meg-megkérdezik tőlem, hogy javítok-e ezt-azt másoknak. Nem szeretek ugyan nemet mondani, főleg nem, ha bizalommal fordul hozzám valaki, de a válaszom mégis minden esetben nemleges. Egy régi gépet tisztességesen javítani időigényes. Általában egy öreg gépnél az egyik hiba feltárása közben már jön is a másik. Egy kedvtelésből javításba belefér az is, hogy egy egyszerűbb nyákot újratervezzek és legyártsak. Ha rosszabb állapotú lett volna ez a magnó nyák, akkor csak annyi történt volna, hogy lassabban készülök el vele a nyák újratervezése, legyártása miatt. Ez azonban innentől nem gazdaságos. Ki fizetné meg? Több napnyi munkát egy 2000 Ft összértékű magnóért? Ne tréfáljunk már.
Röviden összefoglalva, anyagilag semmiképp nem éri meg szakszerűen javítani a régi gépeket. Én viszont nem vagyok hajlandó sietni, gányolni vagy szigszalagozni, ezért dolgozok ezekkel csak a magam kedvéért.
Alig várom, hogy ismét legyen 1-2 szabad órám, hogy a következő gép léphessen a gyógyulás útjára. Talán a ZX Spectrum 48k gépnek lenne már időszerű nekiállnom, de az biztosan nem lesz ennyire gyors gyógyulás, mert az elpusztult RF kimenete mellett sejthetően RAM és/vagy ULA problémái is vannak.
Az elkók kicsit girbe-gurbák lettek. Miért?
Hát, eredetileg még girbe-gurbábbak voltak, és az eredeti állapot helyreállítása volt a célom. 🙂
Viccet félretéve, marhára spóroltak a hellyel a magnóban, az elkók fölött mozgó mechanika miatt egyszerűen nem fért el másképp. Nem értem miért kellett megspórolni 2mm helyet, de valamiért megtették. Ha egyenes lenne a középtájon a tranzisztor mellett jobbra lévő kondi, akkor az ellenálláson támaszkodva már épp hozzáérne a mozgó mechanikához. A bal alsó sarokban lévő is csak ílyen hülye helyzetben fér el a magnó két gombja között. A kettővel mellette lévő pedig a marhára ferdén beforrasztott ellenálláshoz igazodik, a nyák olyan rossz minőségű és állapotú, hogy az ellenállás kiegyenesítés vagy cseréje szóba sem kerül.
Röviden, mindre van egyedi magyarázatom, annyira béna nem vagyok, hogy konkrét cél nélkül sikerültek volna így. 🙂